Ilyen volt.... ilyen lett....

Cinusnak tegnap levágattuk a haját. Én már több alkalommal megkérdeztem, hogy nem szeretne-e rövidebb hajat, de eddig minden alkalommal mereven elzárkózott az ötlettől. Most, hogy megjött ez a nagy kánikula nagyon szenvedett a nagy haja alatt. Mindig is izzadékony volt, de az utóbbi napokban láttam, hogy szó szerint szenved. Hiába kötöttük fel reggel a haját, délután össze vissza lógott mindenfelé a haja. Ő volt aki kérte, hogy legyen rövid. Mondjuk tüsit szeretett volna, de azt még nem éreztem neki valónak, így kleopátra jellegű lett a frizurája. Nekem nagyon tetszik, és valahogy nagylányosabb lett tőle az arca. A fodrász többször megkérdezte, hogy biztosan le akarjuk-e vágatni, mert olyan szép hosszú (már majdnem a derekáig ért), de Cinus nagyon határozott volt. Aztán amikor a hajkupac a földön landolt, olyan furcsa érzés volt, mintha egy részét veszítettük volna el. Egy darabig csak ültem és bámultam a haját a földön. Viszont a tudat, hogy Cininek így jobb, kényelmesebb, és nem utolsó sorban tetszik is neki, megnyugtatott!
Cinella

Nem férek a bőrömbe

Hírtelen annyi szabadidőm lett, hogy nem tudok mit kezdeni vele. Mondták többen, hogy furcsa üresség lesz bennem, de nem igazán hittem benne. Pedig igazuk lett. Olyan furcsa, hogy nem kell tanulni, készülni, izgulni meg ilyesmik. Gondolkoztam mit is kezdhetnék a szabadidőmmel, és csing rájöttem. Át kell rendezni a szobát. Ennek azt hiszem csak én örültem, Karcsi nem annyira. A szekrényeket ugyanis neki kell tologatnia. Szóval kitaláltam, hogy a sötét sarokból sokkal jobb nekem, ha a világos sarokban van a hobbi sarkom. Mire a végleges állapot kialakult, addig 4x vonszoltuk körbe a szobán az összes szekrényt. Majd fúrtunk, pakoltunk takarítottunk és íme a végeredmény. :-) Nekem nagyon tetszik!

Ja és az én drágámtól kaptam egy "gombot a kabáthoz". Na jó érthetőbben. Kaptam egy egeret a leendő notebook-omhoz. :-) Swarovski kristályokkal és természetesen rózsaszín!
Cinella

Mérlegképes könyvelő vagyok!!!!

Ez a nap is eljött végre. Kezemben a bizonyítványom, és nagyon, de nagyon boldog vagyok. Nem mondom voltak pillanatok, napok amikor legszívesebben feladtam volna az egészet, és nem tanulok, mert a fejem majd szét robbant, meg elegem volt, meg ki voltam borulva. Ilyenkor az én drága párom mindig tovább tessékelt az úton, így részben neki is köszönhetem, hogy ma mérlegképes könyvelőként fekszem le aludni. A bizonyítványoban két jegy szerepel:
-szakmai elmélet: 5
-szakmai gyakorlat: 3
Ez a bizi jobb lett mint amire számítottam, ezért duplán is boldog vagyok. Jól meg is ünnepeltem magam. Még ott bizonyítvány osztás után az "osztálytársaimmal" Beültünk "kocsmázni" kicsit,  kiengedni a gőzt. Meg is beszéltük, hogy időnként összejövünk dumcsizni. Majd bementem Anyuhoz a munkahelyére és elcsábítottam onnan. Bementünk kettesbe a Mamut-ba. Itt vettem magamnak egy fülbevalót (szép csillogós) és 2 könyvet. Végre büntetlenül azt olvashatok, amit csak akarok. Az utóbbi időben ugyanis csak a tételeimet hordtam magammal.
Cinella

Cini és a táborozás

Igaz ez nem mostani történet, de eddig sem időm, sem kedvem nem volt írni. Szóval a történet úgy kezdődött, hogy Cinus év közben nagyon, de nagyon szeretett volna a nyári néptánc táborba elmenni. Ezzel nem is lett volna semmi baj, de az én drága rendetlen és hebehurgya lánykám elfelejtette időben odaadni a jelentkezési lapot. Mikor megtudtam, hogy már leadták a jelentkezéseket kibújt belőlem az anya tigris. Addig intézkedtem, míg végül sikerült Cinusnak elintézni a tábort. Kinyögtük a nem kevés pénzt, de hát ugye a gyerekért mindent. Aztán elkezdtük figyelni az időjárást, és nagyon, de nagyon reménykedtünk, hogy nyár lesz mikor táborozni mennek a Balatonpartra. Hát nem jött össze. 2 napig viszonylag jó idő volt (nem kimondottan nyári, de legalább az eső nem esett), majd ez is elromlott. A tábor egy szerdai napon indult és a mi lánykánk már pénteken honvággyal küzdött. Vasárnap reggelig bírta, akkor már sírva hívott, hogy menjünk érte, mert haza akar jönni. Mit tesz ilyenkor egy anyatigris? Természetesen ugrik a gyerekéért. A helyzetet némileg nehezíti az a tény, hogy nekünk nincs autónk. Először elkezdtem telefonálgatni, de sajna nem ért rá senki, így maradt a vonat. Hát mit mondjak nem volt egy leány álom. Siófokra kellett mennünk, de több mint 2 óra alatt ért le a vonat, ráadásul büdös volt és már amikor beérkezett a pályaudvarra, akkor késésben volt. Az út alatt Cinus legalább 3x hívott, hogy mikor érünk oda. Siófokról még el kellett jutnunk Sóstóra, de a busz csak 2 óra múlva indult, így taxival mentünk. A taxis rendes volt, mert felajánlotta, hogy megvár minket és visszavisz Siófokra a vasút állomásra, és ezért külön pénzt nem kér. Mikor megérkeztünk a táborhoz pont leszakadt az ég. Gyorsan összepakoltuk a gyereket, és irány vissza. A hazafelé út valahogy rövidebb volt (persze mer már velünk volt a gyerek), és a vonat is sokkal kulturáltabb volt. Itthon Cinus kijelentette, hogy Ő bizony többet nem megy ottalvós táborba. Még szerencse, hogy a napközis táborba szeret járni. Oda reggel mennek és délután jönnek. Ezzel nincs semmi baja. :-)
Most pedig Apukámmal és a párjával Rózsi mamával nyaral a telken. Érdekes ezt is, bírja, sőt egész nyáron emlegeti. Persze mert ott egész nap kint van a kertben, gyomlál, locsol, pancsol, és ugráltatja a felnőtteket. Ők meg élvezik.
Ja most nem csak Cini nincs itthon, hanem Sziszi sincs. Így aztán kettesben vagyunk Karcsival.Kár, hogy tanulnom kell a vizsgámra, mert annyi, de annyi ötletem lenne, hogy mit is kezdhetnénk a "szabadságunkkal".
Cinella