Igaz ez nem mostani történet, de eddig sem időm, sem kedvem nem volt írni. Szóval a történet úgy kezdődött, hogy Cinus év közben nagyon, de nagyon szeretett volna a nyári néptánc táborba elmenni. Ezzel nem is lett volna semmi baj, de az én drága rendetlen és hebehurgya lánykám elfelejtette időben odaadni a jelentkezési lapot. Mikor megtudtam, hogy már leadták a jelentkezéseket kibújt belőlem az anya tigris. Addig intézkedtem, míg végül sikerült Cinusnak elintézni a tábort. Kinyögtük a nem kevés pénzt, de hát ugye a gyerekért mindent. Aztán elkezdtük figyelni az időjárást, és nagyon, de nagyon reménykedtünk, hogy nyár lesz mikor táborozni mennek a Balatonpartra. Hát nem jött össze. 2 napig viszonylag jó idő volt (nem kimondottan nyári, de legalább az eső nem esett), majd ez is elromlott. A tábor egy szerdai napon indult és a mi lánykánk már pénteken honvággyal küzdött. Vasárnap reggelig bírta, akkor már sírva hívott, hogy menjünk érte, mert haza akar jönni. Mit tesz ilyenkor egy anyatigris? Természetesen ugrik a gyerekéért. A helyzetet némileg nehezíti az a tény, hogy nekünk nincs autónk. Először elkezdtem telefonálgatni, de sajna nem ért rá senki, így maradt a vonat. Hát mit mondjak nem volt egy leány álom. Siófokra kellett mennünk, de több mint 2 óra alatt ért le a vonat, ráadásul büdös volt és már amikor beérkezett a pályaudvarra, akkor késésben volt. Az út alatt Cinus legalább 3x hívott, hogy mikor érünk oda. Siófokról még el kellett jutnunk Sóstóra, de a busz csak 2 óra múlva indult, így taxival mentünk. A taxis rendes volt, mert felajánlotta, hogy megvár minket és visszavisz Siófokra a vasút állomásra, és ezért külön pénzt nem kér. Mikor megérkeztünk a táborhoz pont leszakadt az ég. Gyorsan összepakoltuk a gyereket, és irány vissza. A hazafelé út valahogy rövidebb volt (persze mer már velünk volt a gyerek), és a vonat is sokkal kulturáltabb volt. Itthon Cinus kijelentette, hogy Ő bizony többet nem megy ottalvós táborba. Még szerencse, hogy a napközis táborba szeret járni. Oda reggel mennek és délután jönnek. Ezzel nincs semmi baja. :-)
Most pedig Apukámmal és a párjával Rózsi mamával nyaral a telken. Érdekes ezt is, bírja, sőt egész nyáron emlegeti. Persze mert ott egész nap kint van a kertben, gyomlál, locsol, pancsol, és ugráltatja a felnőtteket. Ők meg élvezik.
Ja most nem csak Cini nincs itthon, hanem Sziszi sincs. Így aztán kettesben vagyunk Karcsival.Kár, hogy tanulnom kell a vizsgámra, mert annyi, de annyi ötletem lenne, hogy mit is kezdhetnénk a "szabadságunkkal".
Cinella
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése