Tisza-tó kerékpártúra

Ezt a történetet igazából Cininek vagy Karcsinak, kellene megírni, mert ketten voltak bicajozni. Még tavasszal kitalálta az én párom, hogy elmennek kettesben Cinussal egy ilyen nyaralásra. Azért csak kettesben, mert én félek a bicajon, Sziszi meg mindenhez lusta a gépezésen kívül.
Mondanom sem kell, hogy én nagyon izgultam mi lesz, hogy bírja majd a lány, meg ilyen apróságok. Mondjuk én mindentől félek lassan. :-(
Az indulás igen kalandosra sikerült, de aztán rendben elindultak. Egy darabig elkísértem Őket vonattal, hogy segítsek a kerékpárok, csomagok, és gyerek átszállásában, ugyanis közvetlen járat nincs oda.

A nyaralásuk nagyon jól sikerült, Cinus sok-sok élménnyel tért haza, és már tervezgeti a következőt. Az idő is kegyes volt hozzájuk, mert csak egyszer áztak el, és a sátor akkor sem felűről, hanem alulról ázott be, ugyanis fél óra alatt bokáig érő vízmennyiség érkezett az egekből. A kempingben ahol megszálltak rendesek voltak mert kaptak egy szobát, ahol elalhattak. Egyébként minden nap más-más kempingben szálltak meg. Karcsinak a legfontosabb benyomása az az volt, hogy a vidéki EMBEREK sokkal, de sokkal segítőkészebbek, mint itt a nagy büdös fővárosban. Hű, de szeretnék már elmenni innen. Hazafelé is lementem volna értük, a csomagok, kerékpár és gyerek átszállás végett, de mivel mindenhol segítettek nekik, így csak a Keletibe mentem eléjük. Na itt már látszott, hogy hol is vagyunk. A kalauz, akinek a bicaj tárolót ki kellett volna nyitnia eltűnt, rögtön a vonat beérkezése után, majd mikor nagy nehezen szereztünk valakit aki kinyitotta az ajtót, ki akarták vontatni a szerelvényt, úgy hogy Karcsi még a vonaton volt a két bringával. Még szerencse, hogy pont mellettünk ment el a vokitokis ürge, szóltam, hogy ne húzogassák már el a vonatot, amíg a férjem le nem száll a két kerékpárral.
Összességében nagyon jól érezték magukat, én meg egy kicsit engedtem a parámból, de csak nagyon kicsit.
Cinella