2009. december 30., szerda

Új év, új élet!


Azt hiszem most a végéről kezdem az események leírását. Pár napja írtam, hogy kaptam egy fontos telefont, most el is mondom mi volt az! Új állásom lesz! Akkor hívtak be elbeszélgetésre. Mivel kölcsönösen szinpatikusak voltunk egymásnak, és megfeleltem az elvárásoknak, így szóban megköttetett az alkú! 28-án hétfőn amikor bementem dolgozni, megkerestem a főnöknőmet, és elmondtam neki, hogy szeretném beadni a felmondásomat, és január 8.-ával közös megegyezéssel váljunk el egymástól. Mondta, hogy ezt még meg kell beszélni a nagyfőnökkel is, de szerencsére nem gördítettek akadályt a munkahelyváltásom elé. Így aztán a holnapi napon kívül még egy hetet leszek ott. Ez alatt az idő alatt átadom a munkakörömet. Miért váltottam? Természetesen anyagi okokból. A jelenlegi munkahelyem közalkalmazotti jogviszony, ami ugye nagyon (szörnyen) keveset fizet, ráadásul egyre többet vesznek el. A leendő munkahelyemen sokkal többet fogok keresni, és nem mellesleg közelebb is van a lakhelyemhez. Mielőtt bárkiben felmerül a kérdés, hogy hogyan lehet ilyen munkára szert tenni elmondom, hogy ismerős által. Nekem eddig nagyon nagy szerencsém olt munkahelyek tekintetében, mert majdnem mindegyik ismerős által került.

A következő történetem még 27-én történt. Nagyon mulatságos, legalábbis én akkorát nevettem, hogy a könnyem is folyt! Az úgy kezdődött, hogy még 26.-án Apukámék elvitték Cintiát a Disney jégbalettra, és utána ott aludt náluk, és mi 27.-én mentünk érte. Indulás előtt egy negyed órával szólok Szilveszternek, hogy jó lenne indulás előtt még levinni a kutyát. Mire Ő elkezdett dulni fúlni, hogy miért is kell neki felállni a számítógép elöl, mikor úgy tervezte, hogy egész nap ott fog ülni és mindenki békénhagyja. Mondtam, hogy akkor ezt most bukta, és vigye le a kutyát. Élmentem a mosdóba, és míg bent voltam hallom csukódik a lakásajtó. Mikor kijöttem Karcsi kérdezi, hogy Sziszi hová ment, mert a kutya itthon van. Ezen úgy elkezdtem vinnyogva nevetni, hogy szegény kutyi nem tudta, hogy most sírok, vagy nevetek. A mi ebünk ugyanis annyira inteligens, és jólnevelt, hogy ha a pórázát nem vesszük kézbe, akkor nem megy ki a lakásból. Mivel Sziszi éppen duzzogósat játszott ezért elfelejtette magához venni a pórázt. Következő adag vinnyogásom akkor kezdődőtt aikor eszembe jutott, ahogy Sziszikém lent köröz kutya nélkül. Mondanom sem kell, hogy csak akkor tünt fel neki, hogy eb nincs vele, amikor lent a kaput nyitotta ki. Szerencsére ekkor Ő is elkezdtett nevetni, így mikor felért nem vette zokon, hogy potyog a könny a szememből. Miútán jól kinevettük magunkat fogta a pórázt és megsétáltatta Hópihét. Azóta is ezen a sztorin nevetünk! Régen nevettem ekkorát!, nagyon jól esett!!!!!!
Cinella

2009. december 27., vasárnap

Karácsonyi összegzés

Vége a karácsonyi ünnepeknek. A válság ellenére is nagyon szépre sikeredett. Megbeszéltünk a családdal, hogy idén csak a gyerekeknek adjanak ajándékokat, mert mi sem tudunk sokat adni (nincs miből). Persze Anyukám az idén sem tudta megállni, hogy ne kapjunk ajándékot. Cintia legót, társasjátékot, Sziszi pulcsit, számítógépes játékokat, dvd filmeket kapott. Mi Karcsival pedig egy kenyérsütőgépet. Az én drága férjuram már évek óta rágta a fülem, hogy vegyünk egyet, de mindig volt valami ami fontosabb, jobban kell, stb...Anyutól most megkaptuk. Kipróbálni még nem volt időnk, meg aztán ünnep elött bevásároltunk kenyérből is. Szóval a kipróbálással még adósok vagyunk. Ja és persze az elmaradhatatlan társasjáték! Idén a Théba-t kaptuk.
Mi is sok szép dolgot adtunk ajándékba, főleg kézzel készített dolgokat. Na jó ezeket leginkább én készítettem, de Cini is sokat sgített. Azért annak nagyon örülök, hogy a drágaságaim megértették, hogy idén a "Jézuskának" nem telt sok ajándékra. Oké, Sziszi tisztában van vele, hogy mi vesszük az ajándékokat, de Cini még hinni akar benne nagyon. Tőlük Sziszi könyvet és puzzl-t kapott. A könyvet Ő kérte, és már el is kezdte olvasni. A puzzle is nagyon tetszik neki. Egy misztikus hölgyeményt lehet összerakni. Nekem is nagyon tetszik a kép, úgyhogy ha neki nem tetszene, akkor jó lesz nekem, felkiálltással vettem meg, de pechemre(?) nagyon tetszik neki. :-) Cini pedig egy Miciséget kapott, egy egérlánykát! Annyira örült neki, hogy azóta le sem teszi, cipeli magával mindenhová!
Idén a nagy családi népvándorlás elmaradt. Szenteste Anyuéknál voltunk, mint mindíg. Most az öcsémék is.  Vacsi után neki akartunk állni társasozni, de a játékszabáj értelmezésével elment az egész este, így a kipróbálás elmaradt. Jelzem még másnap is küzdöttünk vele rendesen. :-)
25-én itthon pihentünk és szó szerint nem csináltunk semmit. Játszottunk, dumcsiztunk és este nagy családi tv nézést tartottunk. 26-án Karcsi hugáékhoz mentünk, oda jött az anyukája és a nagymamája is. Majd délután Apuékkal találkoztunk, mert vitték Cinit a Disney jégbalettra. Ma délután mentünk érte. Persze alig akart hazajönni. Rózsi mama mondta, hogy bizony nem unatkoztak Cini melett. Azt hiszem sikerült létrehoznunk a perpétum mobilét. :-)
Hát nagyjából ennyi lenne ennek a pár napnak a története.
Cinella

2009. december 23., szerda

Boldog karácsonyt!

Nagyon boldog, békés, szeretetben gazdag karácsonyt kívánunk mindenkinek!
Sylvia, Karcsi, Szilveszter, Cintia, Hópihe

2009. december 22., kedd

Laposhús

Ma csinálom a karácsonyi töltött káposztát, és erről eszembe jutott Szilveszterem aranyköpése. Az úgy történt, hogy én a káposztába az íze kedvéért mindíg belefőzöm a szalonna bőrét. Az egyik ilyen megmaradt adagot lefagyasztottam, és Sziszi iskola után ebédre megmelegítette magának, és pont abban volt a főtt szalonnabőr. Este kérdem tőle, hogy: kicsim finom volt az ebéd? Mire Ő: finom csak azt a lapost húst nem tudtam elrágni! Ezen olyan jót nevettünk, és azóta is laposhúsnak hívjuk. Szóval a mai káposztában is van laposhús, Sziszinek! :-)
Cinella

2009. december 20., vasárnap

Sok(k)minden

Annyi minden történt, hogy úgy érzem nem is csak egy hét történéseit fogom leírni.A hét elején még semmi érdemleges  nem volt. Munka suli, mint általában. Szerdán tanfolyamra mentem, csütörtöktől viszont szabin vagyok, na ekkor kezdődtek az őrült napok. Idén úgy hangoltuk össze Karcsival, hogy mindketten itthon lehessünk, együtt vásároljunk, takarítsunk, készüljünk az ünnepre, meg tényleg ketten legyünk egy kicsit. Délelőtt elvittük Hópihét a dokinénihez és megkapta a mikrochipjét, így már regisztrálva van. Ha netán elveszne, már haza tudják hozni! Közben kaptam egy nagyon fontos telefont. Erről majd pár nap múlva fogok bővebben írni. Szóval el kelett rohannom, viszont Ciniért 3-ra menni kellett a suliba, mert fél 5-re a Hagyományok házába kellett vinnem, néptánc próbára. Éppen, hogy odaértem Cinusért a suliba, és csak annyi időnk maradt, hogy hazarohantunk leraktuk a táskáját és irány a próba. Ott elég nagy fejetlenség volt. Fél 5-től fél 7-ig próbálatak, majd kezdődött az előadás. Cinusék viszonylag hamar színpadra léptek, nagyon helyesek voltak. Sajnos a nagy rohanásban elfelejtettem a fényképezőgépet. :-( Miután a kicsik lejöttek a nagyok léptek fel. Cinus odajött hozzán, és mondta, hogy nagyon fáj a feje és a torka. Előadás közben ezért leléptünk. Kb. 9 órára értünk haza. Itthon Cinus már nagyon kis bágyadt volt, és meleg. Lázmérés után 38,4. Panadol, alvás. Péntek reggel dokinéni. azt mondta vírusos torokgyulladás, de nem vészes, alig piros a torka és a nyirokcsomók sincsenek megdúzzadva. AB-t nem kapott, szerencsére. Torokfertőtlenítés, és láz esetén csillapítás. Napközben egészen jól volt, de estére megint belázasodott. Vacsi után Panadol, majd alvás. Kb. fél óra múlva nagyon élesen felsírt, és fájlalta a jobb oldalát, azt mondta, hogy nem tud mozogni. Karcsi kiszedte az ágyából, és próbálta vigasztalni, ekkor elkezdett hányni. Hát mit mondja, tetemes mennyiség jött ki belőle. Persze én rögtön beparáztam, hogy vakbélgyulladás. Miután kijött belőle minden, meggyugodott, és lefeküdt aludni. Szombatn a hasa már nem fájt, és azóta sem, pedig többször kérdeztem. Így a vakbélgyula kiesett (szerencsére, nem igazán örültem volna egy műtétnek). Szombat napközben Anyuval volt a csajszi, mert Karcsival közösen elmentünk vásárolni. Még pont a nagy havazás előtt hazaértünk és a lakás melegéből csodáltuk, ahogy egyre fehérebb lesz a környezetünk. Sajna Cinus estére megint belázasodott, de Panadol után szépen végigaludta a éjszakát. Ma egész nap itthon voltunk, és egy fél órára vitte le Karcsi Cinust szánkózni. Eddig szerencsére láztalan, jó kedvű, és eszik rendesen. Remélem karácsonyra teljesen meggyógyul. Szóval eddig 2 nap telt csak el a szabimból, de már hulla fáradt vagyok, és még sehol sem tartok. Ez a betegség nagyon keresztűlhúzta minden számításunkat. Hétfőn anyós jön felvigyázni Cinusra, mert még van mit intéznünk.
Cinella

2009. december 13., vasárnap

Hópihe


Tegnap este olyan jót nevettünk a kutyán. Általában Szilveszter szobájában szokott aludni az emeletes ágy alsó ágyán. Szoktam is mondani, hogy ilyen jó dolga nem sok kutyának van, mert neki egy 90x200 ágya van. Tegnap este viszont feltünt, hogy Hópihe valahogy nem akar elmenni a "nagyágyba" aludni, hanem inkább a lábam mellet szundikál, amolyan félálomba, mert időnként vakkantott egyet-egyet, ahogy hallotta a folyosón a motozást. Mikor már mi is kezdtünk fáradni leágyaztunk és bebújtunk az ágyba, de még tv-t néztünk. Hópihe csak erre várt és fogta a papucsomat és szép komótosan elindult vele az ágyacskájába aluszkálni. Mikor észrevettem, mondom neki, hogy Halló, még ébren vagyok! Hópihe hátrafordul és néz rám álmos szemekkel, hogy most mi is van, nem vihetem az alvós papucsom? Karcsi meg is jegyezte, hogy Cininek alvós macija van Hópihének meg alvós papucsa. :-) Most már legalább tudom, hogy reggelenet miért nem találom a papucsomat sosem. Édes pofa, mert nem rágja össze, csak szereti, ha ott van vele. Ja és senki másét nem viszi el, csak az enyémet!
Cinella

2009. december 11., péntek

Luca napi vásár

Ma volt az iskolában a Luca napi vásár. Cintia óriási izgalommal készült az eseményre. Reggel teljes dilemmával kűzdött, hogy Ő most eladjon, vagy vásároljon mert mindkettőt nagyon szeretné. Apja az javasolta neki, hogy elöszőr nézzen körül, vásároljon, majd menjen eladni. Ebből csak a vásárlás valósult meg, mert azt nagyon élvezte, és megfeletkezett az eladásról. :-) Vett egy gyöngyből készített nyakláncot, egy csillag alakú napszemüveget, aminek a kerete sötétben világít, két szerencsemalacot, ami kicsi cserépből készült, mézeskalács emberkét (finom puha volt), és természetesen az imádott tesónak egy kis ajándékot. a Star Wars-ból a Millennium Falcon (Ezeréves Sólyom) ürhajót. Sziszi nagyon örült neki, szereti a filmet.
Minden túlzás nélkül szerintem a mi asztalunk volt amelyik leginkább a karácsony köré épült, és ahol valóban szép, igényes kézzel készült ajándékok voltak.  Volt luca napi búza, melynek az alényege, hogy a kis magokat ma el kell ültetni, és karácsonyra már szép zöld búzamezőnk lehet, kis karácsonyfa díszek, festett kövek, faliképek, gyertya, muffin, pogácsa, és természetesen mézeskalács is. Nekem ez volt az első megmérettetés, hogy milyen is a munkám. Örülök, mert nagyon jól sikerült. A kis térbeli fenyőmet szinte ki se tettük, és már el is vitték! Ez annyira gyorsan történt, hogy lefényképezni sem volt időm. Összességében szuper volt, mert az asztalunkról minden elfogyott, és így rengeteg osztálypénzt gyűjtöttünk a gyerekeknek! Jövőre ismét alkotok majd valami szépet!
ui:Az a kis duci eladó fehér felsőben én vagyok ám! ;-)
Cinella

2009. december 10., csütörtök

Megdöbbentem!

Ma Szilveszterrel elmentünk a postára, hogy feladjuk a japán nyelvtanfolyamának első leckéjét. Elöttünk az ablaknál egy anyuka állt mellette a kislánya. Első döbbenetem itt jött ugyanis a kb 2 év körüli kislányon a legújabb divat szerinti márkás ruhák voltak, a kezében egy rózsaszín kis napszemüveg, melyet a lányka úgy tartott, hogy az egyik szára a szájában, mint a nagyoknak. Magamban azt gondoltam, jaj, de helyes. Következő döbbenet a kislány körmei sötétbordóra voltak lakkozva. Ez már Szilveszteremnek is feltünt, hazafelé meg is jegyezte. A harmadik és egyben legnagyobb döbbenetem viszont akkor jött, amikor már indultunk kifelé a postáról. Ez a kislány anyukájával beállt egy másik sorba is, hogy ott mi történt nem tudom, de mielőtt kiléptünk a postáról ezt hallottam teljesen tisztán és hangosan a kicsi lányka szájából: a picsába. Szilveszter ekkor hangosan felszisszent, és megkérdezte tőlem, hogy anya ezt hallottad? Igen hallottam, és azóta sem tértem magamhoz! Nem mondom, hogy mi itthon néha nem mondunk csúnyákat, de az biztos, hogy az enyimek ilyesmit és olyan mennyiségben nem hallanak itthon, hogy ezt használják is bárhol. Cintia a tesóra is rászól, ha néh-néha csúnyábban találna beszélni. Miután kaptam már levegőt a döbbenettől Sziszi megkérdezte, hogy felteszem-e a történetet a blogomra. Én eleinte csak hümmögtem, majd azt mondtam, hogy még nem tudom, mert én ilyesmit leírni is szégyellek. Ja senki ne gondolja rólam, hogy nem mondok csúnyát, de sajnos szoktam, de csak akkor, ha nagyon feldúlt vagyok, viszont igyekszem akkor is arra, hogy nem legyek nagyon alpári. Számomra ebben az volt az igazán megdöbbentő, hogy ilyen kicsi gyerek mondta, aki még közösségbe nem igazán jár, tehát nagy valószínűség szerint otthon hallhatta.
Azért ilyenkor büszke vagyok a gyerekeimre, hogy ők nem káromkodósak!!!!!
Cinella

2009. december 5., szombat

Fényképezés


Cintiát nagyon szeretik a fotósok, mert nagyon jól lehet fényképezni. Mindig ki is használják, és rengeteg fotót készítenek róla. A kedves anyuka meg meg is veszi mndet egytől-egyig. :-) Kedvenc képem ami szépia színnel készült.
Cinella

2009. december 4., péntek

Mindenféle


Már jó régen nem írta, de nem történt semmi különös a családdal, csak a szokásos, suli, munka, itthoni munka. Ezt a monotonitást a tegnapi nap annyiban törte meg, hogy Cintia ismét megvált egy fogincától. Ez a művelet nálunk sosem egyszerű. A tegnapi foginca már annyira lógott, hogy szinte csak a gondolat tartotta, de hiába kértem, hogy fogja meg és vegye ki, nem akarta. Amúgy kis vagány a lány, de ez a fogügy, ez katasztrófális. Ilyenkor iszonyatosan hisztis, pánikolós lesz. Vacsorázni sem volt hajlandó. Mikor elküldtem zuhanyozni, mondtam, hogy addig ne jöjjön ki, amíg a foga nincs a tenyerében, mert én így nem engedem lefeküdni, nehogy éjjel véletlenül kiessen és lecsússzon a torkán. Cinus a füdrőkádban nekiállt öblögetni, és lám a foginca kiesett! :-) A képen a kiesett 5 db foginca látható. Jelzem MIND!! tejfog. A vonalzó a méretek miatt van ott! Szilveszternek is ilyenek voltak az alsó metszőfogai, tehát ezt az én családomtól örökölték.


Más: Elkészült pár Luca-napi vásárra szánt munkám. A tanító néni kért meg rá, hogy készítsek pár darabot, mert szerinte ezt szívesen megvennék. Remélem igaza lesz. Számomra ez mindenesetre nagy megtiszteltetés, hiszen alig pár hete kezdtem el varrni.
Cinella

2009. november 20., péntek

Német szavalóverseny

Cintia az iskolában németül tanul, és mivel német nemzetiségi az iskola, ezért minden évben rendeznek itt kerületi német vers és prózamondó versenyt. Így volt ez idén is. A tanító nénije már tavaly is szerette volna, ha elindul ezen a versenyen, de Cini visszalépett, és szerintem igaza is volt. Akkor még nem volt felkészülve egy ilyen megmérettetésre. Idén viszont elindult. Két verset kellett megtaulnia. Az egyik kötelező vers volt, ezt mindeni előadta, a másik szabadon választott, amit persze a tanító néni választott ki. Cinikém gyönyörűen megtanulta a verseket, nagyon nagy örömmel mondogatta. A versenyen a sorsolás nem kedvezett szegénykémnek, mert Ő volt az első. Izgult szegény nagyon, de szépen elmondta mindkét verset, nem bakizott, nem hibázott. Szerintem volt aki nem mondta olyan szépen mint Ő, de volt olyan is, aki szerintem csodaszépen mondta mindkét versét. Minden versenyző kapott emléklapot, aki elindult a versenyen, ajd az első 6 oklevelet is. Cinikém nem került be ebbe a hatba, amin én nagyon elcsodálkoztam, sőt kicsit csalódott is vagyok. Biztosan én nem tudom megiíélni, hogy ki hogyan szerepelt, mert az a kis versmondó, aki nekem nagyon tetszett, szintén nem kapott oklevelet. Szerencsére Cintia azzal volt elfoglalva, hogy kapott emléklapot, és ettől iszonyatosan boldog volt! Közölte is, hogy jövőre is indulni fog. Persze vele örültem és próbáltam a csalódottságomat leplezni, nehogy elrontsam a jókedvét. Szerencsére Ő egy született optimista ember, akinek a pohár mindig félig tele van, és az, hogy ez félig üres is lehet sosem jut eszébe! Ezt tuti nem tőlem örökölte!

Cinella

2009. november 14., szombat

Sziszi a Hős!

Ezzel a bejegyzéssel szerda óta tartozom a fiamnak! A történet az, hogy cintia logopédushoz jár, de ugye ezek az foglalkozások mindig olyan agyatlan időpontban vannak ami a dolgozó anyáknak nem kedvez. Cini 3/4 3-tól 1/2 4-ig van a logopédusnál, én meg fél 4-ig dolgozom, tehát fikizailag lehetetlen, hogy el tudjam vinni. Itt jön a képbe Sziszi a Hős! Elment a húgáért az iskolába, majd átkísérte a logopédushoz. Békáson a túloldalon van, mint ahol mi lakunk. Az utolsó méterekre telefonos segítséget kért, de nagyon ügyesen odaértek. Megvárta, míg végez, és elindultak hazafelé. Igen ám, de szerdánként Cininek fél5-től-fél6-ig művészi tornája van. Ezért éppen csak hazaértek letették a táskát és kísérhette vissza a suliba a tornára. Szegénykém úgy elfáradt, mire hazaért, de megcsinálta! Nagyon büszke vagyok rá!!!!!!!!!! Megbeszéltem vele, és anyuval is, hogy ezentúl Ő viszi Cinit a logopédushoz, viszont anyu megy érte, és viszi vissza a suliba a tornára. Én meg rohanok haza Cinusért a suliba! Hát ennyi a történet! Köszönöm Szilveszter, hogy ilyen sokat segítesz nekem! Nagyon szeretlek! :-)


Cinella

2009. november 10., kedd

A radír

Tegnap délután mentek Ciniért az iskolába. Ő már messziről elkezdett futni felém, és a kis arcocskáján láttam a szomorúságot. Ahogy egyre közeledett, észrevettem, hogy már sír is. Nagyon megijedtem, mi lehet a baj. Mondta, hogy az egyik osztálytársánál látta napközben a radírját, és hiába kérte nem adta vissza. Mivel a kislány még pont ott volt szépen megkérdeztem tőle, hogy mit tud a radírról. A lány teljesen merev arccal és boci nagyságúra tágított ártatlan szemmel közölte, hogy nála nincs. Kicsit később a tanító néni is kérdezte, ekkor már azt mondta a tanári asztalra tette. Közben megjött a lány anyukája is. Mi 3-an tanító néni, Cini
és én felmentünk a terembe megkeresni a radírt. Anyuka utánunk jött. Mikor elmeséltem, hogy mi történt nekem esett, hogy mit akarok azzal a 20 Ft-os radírral és különben is Cini tavaly eltörte a hajszárítójukat. Ez persze nem igaz, és már tavaly is volt egy csatája az osztályfőnöknek az anyukával ezzel kapcsolatban. Szó szót követett anyuka elviharzott. Mi a teremben kipakoltuk Cini táskáját, hátha mégis ott van, meg megnéztem a padjában. Nem telt el 2 perc és anyuka visszajött, kezében a lányom radírjával, hogy szétszedte a lánya táskáját és benne volt. Most majd előveszi a gyereket, meg szétszedi, meg minden. Nem győztük mondani a tanító nénivel, hogy erre semmi szükség. Hazafelé az utcán hallottuk, hogy üvölt a lányával, zengett a lakótelep. Sajnálom a kislányt. Cinivel megbeszéltük, hogy ezentúl semmi ilyesmit nem visz be a suliba ne adjunk okot arra, hogy eltűnjön. Azért nagyon szomorú vagyok, hogy a lányomnak azért kell gagyi dolgokkal az iskolában dolgoznia, mert a jobb felszerelésének egyszerűen lába kél. :-(
Ja és mielőtt felmerül a kérdés, hogy miért ilyen nagy ügy a radír. Azért mert Cini gyűjti őket!Cinella

2009. november 7., szombat

Vendégeink voltak


Ma itt volt nálunk vendégségben a keresztanyukám férje, és az élettársa. Ez azért nagyon nagy öröm számomra, mert mióta keresztanyukám meghalt (2008 január), azóta csak 1x láttam Lacit. Hiába hívtam, telefonáltam. Kicsit olyan érzésem volt, hogy kerül engem, pedig én nagyon szeretem. Nagyon sok mindent köszönhetünk neki. Pl. apukámat is ő beszélte rá anno, amikor lakást vettünk, hogy a jelzálogot igenis rá kell tenni a lakására, ennyivel kötelessége segíteni nekünk. Szóval nagyon hiányzott már Laci. Persze a keresztanyukám is hiányzik, de ő már velünk van a szívünkbe mindörökké.



Ma pedig megismerhettem Katit, akivel Laci mostanság él. Nagyon kedves, jókedvű hölgy. Jókat beszélgettünk, nevettünk. Örülök, hogy jól megvannak. Remélem mostantól ismét sűrűbben, láthatom őket.



Cinella

2009. november 5., csütörtök

Influencica


Teljesen fel vagyok háborodva! Hol élünk mi? Álitólag demokráciában!! Azért álítólag, mert ott ugye van választási lehetősége az ember lányának. Na hétfőn a gyerekek hazahozták a hozzájárulásról a papírt. Azon csak egyféle választási lehetőségvan. Hozzájárulsz az oltáshoz és kész! És ha nem akarok hozzájárulni? Mivel én nem akartam, ezért szépen pirossal ráírtam, hogy NEM járulok hozzá!Hát hol itt a demokrácia?????? Na most jól kipuffogtam magam.
Cinella

2009. november 4., szerda

Logopédus folytatás

Ma felhívtam a logopédust, hogy mikortól mehet Cintia a foglalkozásra. Jövő héten szerdán lesz az első alkalom. Ennek örülök, mert remélhetőleg elkezd majd javulni a drágám olvasási technikája. Viszont van egy olyan érzésem, hogy, ha én nem telefonálok, akkor Ő nem hív fel. Na minegy. A lénydeg, hogy van időpont. Közben egy kedves barátnőm, aki Cini oszálytársnő-barátnőjének az anyukája mondta, hogy vegyek hangoskönyvet, és mközben Cini hallgatja a mesét, és nézi a szöveget, talán könyebb lesz a vizuális memorizálás. Erre is rákérdeztem a logopédustól, hogy szerinte használ-e, de azt mondta, hogy nem tudja, próbáljam ki. Na ilyenkor mit gondoljon az ember lánya?

Az itt látható képen Cintia kb. 1,5 éves volt, és tiszta hab!
Cinella

2009. november 1., vasárnap

Emlékezünk!



Ma van halottak napja. Igazából nem szeretem ezt a fajta kampányszerű emlékezzünk dolgot. Az én szeretteim, akikért ma gyertyát gyújtottunk mind a szívemben élnek, sokat beszélgetünk róluk, emlékezünk rájuk az év 365 napján. Temetőbe nem járunk, mert szórásos temetésük volt. Egyedül a keresztanyukám, aki el lett temetve, de nagyon messze van tőlünk, és ilyenkor a hidegben nem szeretek temetőbe járni. Mivel Cini sokat emlegeti, ezért tavasszal-nyáron megyünk ki hozzá.

Cinella

2009. október 25., vasárnap

Cintia beteg :-(

Már megfigyeltük Cintiánál, hogy mindíg akkor betegszik meg, amikor több napos, sátoros, és egyéb ünnep van, és tuti, hogy a közelben nincs ügyelet, gyógyszertár. Most is ez történt. :-( 23.-ára virradó hajnalban arra ébredtem, hogy Cini átjött a szobánkba, hogy majdnem megfulladt a köhögéstől. Olyan ugatóan köhögött, mintha kruppos lenne (ezt is minden alkalommal produkálja, de szerencsére nem krupp). Rögtön kinyitottam az erkélyajtót, és betakargattam az ágyamban. Viszont éreztem, hogy nagyon forró. Lázmérés 38,2. Ment a panadol szirup, majd fél óra után ismét mérés 38,8. Na itt kezdtem pánikolni. Felhívtam az ügyeletet, de aztmondták ez nem vészhelyzet nem küldenek orvost. (Na ezt most nem kommentálnám.) Következő fél órában elkezdett lemenni a láza, és szépen elaludt az ágyunkban. Így viszont mi nem fértünk el az ágyban, Cini ugyanis képes egymaga elfoglalni egy kétszemélyes fekvő alkalmatosságot! Délelőttünk azzal telt, hogy ügyeletre mentünk-taxival-majd az ügyeletes patikát látogattuk meg. Szerencsére Cintiánál a láz általában fél napig szokott tartani. Kapott antibiotikumot, meg köptetőt. Lázcsillapításra azóta nem volt szüksége. Étvágy egészen jó, és a gyogyikat is beveszi, sőt Ő hozza, hogy kimérjük az adagját, pedig nagyon rossz az íze, meg is iszik utána egy vödör teát. Még köhög, főleg éjszakánként, olyankor több alkalommal is akár percekig hallom. Szerencsére van, hogy fel sem ébred, én viszont minig. Szegénykémnek jó kis őszi szünete lesz.
Azért jó dolog is történt, erről bővebben itt olvasható!

Cinella

2009. október 17., szombat

Ajándék

Cintia ma születésnapi partira hivatalos. Osztálytársai (iker kislányok) hívták meg. Ezért egy kicsit bajban voltam, hogy mit is adhatnék nekik. Kitaláltam, hogy részben közösen kapnak ajándékot. Régebben sokat foglalkoztam a szalvétatechnikával, ezért erre esett a választásom. Vettem egy szép nagy ékszeres ládikát, melyben tükör is van, és kivehető dobozkiái. Szépen lefestettem, és kidiszítettem szalvétával. Mivel lánykákról van szó, ezért azt a ragasztót használtam amiben csillám is van, így szépen csillogott a dobozka. Kaptak a lányok még csattot, hajgumit, és hogy ne legyen olyan snasz, ezért organzából varrtam egy-egy kis szütyőcskét, amit csillogós virágok is díszítenek, anyagon belül. A zsákocskák azért fontosak számomra, mert most varrtam másodszor, meg azért is, mert egy kész zsák volt amiről elkészítettem. Magam jöttem rá, hogy hogyan is csináljam. Tök egyszerűnek nézett ki, mégis megkínlódtam vele. Viszont a végére egészen belejöttem.
A lányok örültek az ajándéknak, mert láttam amikor kicsomagolták, majd még hallottam, hogy körbeújságolják, hogy "Cini anyukája csinálta". Ez olyan nagy öröm, ezért megérte!
Cinella

2009. október 16., péntek

A nagy átalakítás

Ma néhány apukával és kicsit több anyukával kifestettük, kidiszítettük Cintia osztálytermét. Sajnos előtte-utána fényképeket nem csináltam, pedig látványos lett a változás. Eleinte csak egy kis tisztasági festésnek indult, de végül az anyukák beindultak és a kreatív oldaluk felülkerekedett.. Fehér fal alulról kapott egy sárga csíkot. A virágok új kaspót kaptak. Szóval nagyon szép lett. Volt ott pár gyerek az osztályból, nekik nagyon tetszett. Kíváncsi leszek mi lesz az osztály, és a tanító néni reakciója. Hétfőn meg fogom tudni, de addig mindenkinek várnia kell! ;-)
Cinella

2009. október 15., csütörtök

39


Tegnap betöltöttem a 39. életévemet, és elkezdtem az utolsó évemet a 4.X előtt. Drága gyermekeimtől kaptam egy-egy gyönyörű szép rajzot. Sajnos Szilveszterét nem mutathatom meg, mert a szerző nem járult hozzá, hogy közkincsé tegyem. :-( Cintia megengedte, ezért ezt meg tudom mutatni. Köztudottan egérmániás vagyok, ezért a képek ezen téma köré épültek. Cini rajzán egérkék szaladgálnak és sajtból kirakták a 39-es számot. A háttérben látható puszinyomok tulajdonképpen a rajz hátulján vannak, csak szkennelés közben átsejlett. ;-)
Drága férjecském pedig elkészítette nekem az egyik kedvenc édességemet a tiramisut. Szerintem olyan finomat, mint amilyet Ő csinál nem tud más! Természetesen el is fogyott mind! Kaptam még tőle egy bokacsizmát, pont időben, mert megjött a tél. :-(
Anyukámtól pedig megkaptam a várva várt varrógépemet. Na jó már egy ideje velem van a gép, de mégiscsak most volt a szülinapom. Igazság szerint még csak a fele jár, mert a másikfelét a névnapomra kaptam, ami 1 hónap múlva lészen. :-)
Most pedig a lelkiekről. Igazából nem érzem, hogy lassan 40 éves leszek, sőt a napokban pont az jutott eszembe, hogy tulajdonképpen én még mindég gyerek vagyok. Ha valami problémám van rögtön Anyuhoz rohanok, vagy a páromhoz. Na jó azért nem vagyok egy nyámnyila, de mégiscsak jó dolog, hogy vannak akik melettem állnak, és segítenek, ha kell. Szóval nem lombozott le, hogy ismét eltelt 1 év. Lehet, hogy majd annak is eljön az ideje, de nem most. Persze lehet, hogy ez azért is van, mert rendre sokkal fiatalabbnak gondolnak, mint amennyi vagyok, és mikor megtudják a korom, komolyan tátva maradnak a szájak. Ezen én olyan jókat derülök, és persze, jól is esik!
Hát ennyi lenne az én szülinapi lelkecskémről!
Anyamancs, köszönöm Neked, hogy lehetek, nagyon szeretlek!
Cinella

2009. október 12., hétfő

Logopédia

Ma logopédusnál voltunk Cintiával. Én már tavaly is éreztem, hogy valami nincs rendben Cinivel, mert nem olvas szépen. Nagyon lassan, és látom rajta, hogy nagyon gondolkozik, hogy milyen betűt is lát. A tanító néni azt mondta, hogy majd belejön, de én kötöttem az ebet a karóhoz, így kaptam telefonszámot. Mára kaptunk időpontot. Mondanom sem kell, hogy a legnagyobb esőben kellett elindulnunk. Hiába volt esőkabát, gumicsizma, esernyő, bugyiig áztunk. Váltócipőt vittem, de ruhát nem. Szegény lánykám 1 órát ült ott vizes ruhában, és sajnos fűtés még nem volt. Remélem nem fázott meg! Hazafelé már nem esett, de nagyon fáztunk. :-(
A vizsgálat szerint Cininek diszlexiája van. Nem túl súlyos fajtája, de foglalkozásra kell járnia. Még nem tudjuk, hogy heti 1x, vagy 2x kell-e majd mennie. November elejétől lesznek időpontjaink. Olvasni nagyon lassan olvas, de érti a szöveget, kérdésekre tud válaszolni. Tollbamondásnál minden szót leír, de az ékezeteket nem teszi ki, és néha plussz betűket is beleír a szóba.
A foglalkozások kora délután lesznek, ezért Szilveszternek is komoly feladata lesz. El kell mennie Ciniért a suliba, elvinni a foglalkozásra, majd haza. Ettől kicsit félek, nem mintha nem bíznék a gyerekeimbe, csak eléggé parázós anyuka vagyok. Nekem is változnom kell, ez tisztán látszik. Emlékszem mi anno ennyi idősen már egyedül jártunk suliba és haza. Én valahogy ezt még nem merem megengedni Cininek. Sziszi persze már egyedül jön-megy, de Ő már 14 éves lesz!

Cinella

2009. október 6., kedd

Szomorú dolog történt :-(


A történet úgy kezdődik, hogy vannak állataink, többek között teknős is. Szám szerint 2 volt. Ma már csak 1 van. Mivel Karcsi itthon van betegállományban mondtam neki, hogy takarítsa ki a tekiket. Ez meg is történt, de valami történhetett, mert az egyik teknős a tisztítás után pár perccel már a víz alatt egy sarokban volt és nem mozdult. Mondtam, hogy vegye ki a vízből és várjunk egy kicsit, hátha magához tér. Sajnos ez több órával az eset után sem történt meg így Tekit halottá kellett nyilvánítani. Szegény Cini úgy kiborult, alig bírtuk megvígasztalni. Ajánlottunk fagyit, sütit, üdítőt, de Ő csak keservesen sírt nem kért semmit. Jelenleg egy emlékfüzetet rajzol Tekiről. Amint készen lesz felteszem ide is.

Cinella

2009. október 5., hétfő

Cini sütit sütött

Cintia egyik tanító nénije terhes lett, ezért nem tanítja őket, de pénteken meglátogatta az osztályt. Cini több napig készült a nagy találkozásra, és egy egész kis könyvecskét rajzolt neki. Zsófi néni pedig süteménnyel készült a gyerekeknek. Annyira izlett a csipet-csapatnak, hogy lediktálta a receptet. Nagyon egyszerű.

Diós puszedli a neve.
Hozzávalók:
15 dkg dió
15 dkg cukor
2 tojás fehérje
1 ek liszt.
A tojásfehérjét habbá kell verni, bele keverni a cukrot a darált diót és a lisztet. A masszát habzsákba tölteni és a sütőpapírral bélelt tepsibe kis halmokat kell nyomni. Előmelegített sütőben aranybarnára sütjük.
Nagyon gyorsan készen van és iszonyatosan finom.
Ezt a sütit ma Cintia, Karcsi (apja) segítségével megsütötte. Vacsi után 2 pillanat alatt elfogyott.
Cincusom nagyon szeret a konyhában tevékenykedni, mindig kéri, hogy segíthessen. Remélem ha nagy lesz, akkor is megmarad a lelkesedése és finomakat fog majd főzni, sütni. Én már nagyon várom! :-)
Cinella

2009. szeptember 28., hétfő

Szomorú szűzmária


Az ELO-nál tanulom a digitális fotózást, és a legutóbbi leckémnek egyik feladata az volt, hogy egy nekem kedves személyről csináljak olyan fényképet, ami a szomorúságot fejezi ki. Próbálkoztam mindkét gyerekkel, de persze ilyenkor mindíg elröhögik magukat. Végül Cininek beígértük, hogy nem lesz esti mese. Ez hatott, és ilyen képet csináltam róla. Hát nem úgy néz ki mint a szomorú szűzmária. Igazi művésznő! :-)

Cinella

2009. szeptember 27., vasárnap

Születésnap

Ma tartottuk Karcsi születésnapját, ami 24-én volt. Nem volt nagy buli, 5-en voltunk. Mi 4-en meg Anyu. Készítettem egy jó kis ebédet. Belakmároztunk, iszogattunk. Sajnos Anyu nem maradt sokáig, pedig ilyenkor szoktunk társasjátékozni is. Igazság szerint eléggé fáradt volt szegénykém, ugyanis szombaton nála volt Cini, és az én gyönyörűségem rosszabb, mint egy hurrikán. Nem marad utána semmi épségben. Ja és egy igazi örökmozgó. De ilyennek szeretjük. :-) Meg aztán Forma 1 volt a hétvégén, ami meg nekem szent és sérthetetlen. Hát így telt el ez a minibuli.
Sajnos fényképeket nem készítettem, pedig nagyon szeretek fotózni.

Cinella

2009. szeptember 21., hétfő

Vége a hallgatásnak!



Eddig nagyon elhanyagoltam ezt a bloggomat, de úgy döntöttem, hogy a családdal kapcsolatos dolgaimat itt fogom lejegyezni, a másikon pedig hobbimmal kapcsolatban mindent. Remélem, hogy a gyerekek és kis családom sok-sok irogatni valót ad nekem.


Na és akkor egy friss:


A hétvégén Balatonon voltunk egy kis csajos bulin. Igazából munkahelyi kiruccanás volt. Évente 2 alkalommal a munkahelyem "elkéri" az önkormányzattól a balatoni üdülőt, ahol egy kis kikapcsolódásra le lehet menni, annak aki szeretne a munkatársaival, főnökeivel eltölteni egy hétvégét bulizás (ezt szigorúan veszik) céljából. Ilyenkor bográcsozunk, kirándulunk, beszélgetünk, nevetgélünk, iszogatunk és, ha jó idő van fürdünk a balcsiban. Na szóval itt voltunk. Mivel anyukám a munkatársnőm (ő munkaügyes, én pénzügyes) együtt mentünk + a bérügyes kolléganő. Pénteken délután indultunk, szépen elterveztük a menetrendet, de a MÁV felülírta. 2,5 órát késett a vonat, így nem értük el a csatlakozást. :-( Persze megoldottuk, hiszen ügyes csajok vagyunk mi! A délután többi részét azzal töltöttük, hogy jól befagyiztunk, isteni nagy fagyikelyhet rendeltünk, sétáltunk, sokat dumcsiztunk. Este 11-kor pedig megvacsiztunk. Ekkorra lett ugyanis kész a bográcsban főtt paprikáskrumpli. Ezt nem mi csináltuk, csak élveztük az ízét! :-) szombaton nagyot kirándultunk, vásárolgattunk, és ismét fagyiztunk egyett. Esküszöm ezen a 3 napon vagy 5 kilót híztam. Azóta is folyamatosan éhes vagyok, mert kitágult a gyomrom. Szombaton emberi időben volt a vacsi. Hét vezér tokány. Sajnos csak 3 vezért találtunk a többi 4-nek sikerült meglógnia, viszont isteni finom volt, jó kis szafttal. Nagy adag nokedlival. Ja és repetáztam is, igaz akkor már csak szaftot szedtem, és kenyérkével tunkoltam. Tudodm nem illik egy jólnevelt hölgynek ilyet csinálni, de hát isteni!


Vasárnap kora délután értünk haza. Megmondom, nagyon jól esett, hogy pár napig nem nyúznak a gyerekeim, de a végén már nagyon hiányoztak. Anyuval viszont megbeszéltük, hogy 2-3 havonta csinálunk egy ilyen csajos napot-hétvégét. Időnk és anyagiak függvényében.


Hirtelen ennyi!






Cinella

Hát itt van ismét a suli! Szilveszter 7. osztályba, Cintia pedig 2. osztályba megy. A füzeteket, és egyéb kiegészítőket a hétvégén megvettük. Holnap lesz az iskolában a tankönyv vásár. Nem mondom, hogy az "ingyenes" oktatás eddig mennyibe került, mert ismét elsírom magam. Még az a szerencse, hogy Karcsi is és én is kapunk beiskolázási segélyt a munkahelyünkön. Párom jegyeket, én pedig kp. kaptam. Ez utóbbi azért jó, mert a tankönyveket jegyre nem lehet megvenni. Ki van ez találva!!!!!!!
Cinita már várja az iskolát, bár gyakorolni nem nagyon szeretne, pedig most már azért kéne. Szilveszter egyáltalán nem várja a sulit, de ezen nem csodálkozom. Sajnos Ő az egész iskolásdit valahogy nagyon nem veszi komolyan, pedig már több módon próbáltuk vele megértetni, hogy az Ő érdeke lenne. Minél jobb az bizije, annál nagyobb az esélye, hogy bekerüljön abba a suliba amit kinézett magának.
Nekem is kezdődik a suli. Én is pihiztem a nyáron, bár azért a szuper jó kis számvitel könyvemet azért olvastam, tanulgattam belőle, mert ez nem az az anyag, amit csak úgy ismét el lehet kezdeni, ezt muszáj folyamatosan szinten tartani.

A gyerekeknek az évnyitó szeptember 1-én lesz. Sziszikém ezt most megússza, mivel Ő ma ment még egyet nyaralni Anyuval, Öcsémmel, és a feleségével Beával. Görögországba megy a kis mázlista. Mit mondjak nagyon irigylem, még sosem voltam Görögországba. Persze annak nagyon örülök, hogy Ő eljut oda. Remélem, hogy sok szép élménnyel jön majd haza, és így a sulikezdés is könyebb lesz neki.


Cinella

2009. március 31., kedd

Szilveszterrel tegnap voltunk a pszichológusnál, és megnyugtatott, hogy minden rendben van az én drága nagyfiammal. Perze, Ő nem olyan mint a többiek, mert kicsit befeléforduló, megfelésli vágytól hajtott gyermekded, de hát mi ilyennek szeretjük. A pszichológus hölgy egyébként nagyon szimpatikus mindkettőnknek, és ez sokat segít, hogy Sziszi megnyíljon és beszéljen magáról.
Cinella

2009. március 28., szombat

Cintia tegnap megint hozta a formáját. Csütörtök esete óta a mamánál van, mert pénteken és szombaton nincs suli. Tegnap Karcsival (férjem) átmentünk, mert elhoztuk a gurulós bevásráró kocsit. Mikor csöngetünk az ajtón hallom, hogy anyu nagyon nevet. Kinyitja, ott áll az én drága lányom kezében a kocsival majd határozottan közli, hogy "én nem megyek haza", és kezünkbe nyomja a kocsit, hogy akár mehetünk is. Mit is mondhaték erre? Örülök, hogy ennyire szereti a nagymamáját!
Cinella

2009. március 24., kedd

Cintia mai aranyköpései:
Hópihe új neve: Latyifetyi
Maci cukrászdája: Mézesmadzsag.
Cinella

Drága gyermekeim mindennapjait fogom itt követni. :-)

Cinella

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails