Cintia az iskolában németül tanul, és mivel német nemzetiségi az iskola, ezért minden évben rendeznek itt kerületi német vers és prózamondó versenyt. Így volt ez idén is. A tanító nénije már tavaly is szerette volna, ha elindul ezen a versenyen, de Cini visszalépett, és szerintem igaza is volt. Akkor még nem volt felkészülve egy ilyen megmérettetésre. Idén viszont elindult. Két verset kellett megtaulnia. Az egyik kötelező vers volt, ezt mindeni előadta, a másik szabadon választott, amit persze a tanító néni választott ki. Cinikém gyönyörűen megtanulta a verseket, nagyon nagy örömmel mondogatta. A versenyen a sorsolás nem kedvezett szegénykémnek, mert Ő volt az első. Izgult szegény nagyon, de szépen elmondta mindkét verset, nem bakizott, nem hibázott. Szerintem volt aki nem mondta olyan szépen mint Ő, de volt olyan is, aki szerintem csodaszépen mondta mindkét versét. Minden versenyző kapott emléklapot, aki elindult a versenyen, ajd az első 6 oklevelet is. Cinikém nem került be ebbe a hatba, amin én nagyon elcsodálkoztam, sőt kicsit csalódott is vagyok. Biztosan én nem tudom megiíélni, hogy ki hogyan szerepelt, mert az a kis versmondó, aki nekem nagyon tetszett, szintén nem kapott oklevelet. Szerencsére Cintia azzal volt elfoglalva, hogy kapott emléklapot, és ettől iszonyatosan boldog volt! Közölte is, hogy jövőre is indulni fog. Persze vele örültem és próbáltam a csalódottságomat leplezni, nehogy elrontsam a jókedvét. Szerencsére Ő egy született optimista ember, akinek a pohár mindig félig tele van, és az, hogy ez félig üres is lehet sosem jut eszébe! Ezt tuti nem tőlem örökölte!
Cinella
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése