Azt hiszem most a végéről kezdem az események leírását. Pár napja írtam, hogy kaptam egy fontos telefont, most el is mondom mi volt az! Új állásom lesz! Akkor hívtak be elbeszélgetésre. Mivel kölcsönösen szinpatikusak voltunk egymásnak, és megfeleltem az elvárásoknak, így szóban megköttetett az alkú! 28-án hétfőn amikor bementem dolgozni, megkerestem a főnöknőmet, és elmondtam neki, hogy szeretném beadni a felmondásomat, és január 8.-ával közös megegyezéssel váljunk el egymástól. Mondta, hogy ezt még meg kell beszélni a nagyfőnökkel is, de szerencsére nem gördítettek akadályt a munkahelyváltásom elé. Így aztán a holnapi napon kívül még egy hetet leszek ott. Ez alatt az idő alatt átadom a munkakörömet. Miért váltottam? Természetesen anyagi okokból. A jelenlegi munkahelyem közalkalmazotti jogviszony, ami ugye nagyon (szörnyen) keveset fizet, ráadásul egyre többet vesznek el. A leendő munkahelyemen sokkal többet fogok keresni, és nem mellesleg közelebb is van a lakhelyemhez. Mielőtt bárkiben felmerül a kérdés, hogy hogyan lehet ilyen munkára szert tenni elmondom, hogy ismerős által. Nekem eddig nagyon nagy szerencsém olt munkahelyek tekintetében, mert majdnem mindegyik ismerős által került.
A következő történetem még 27-én történt. Nagyon mulatságos, legalábbis én akkorát nevettem, hogy a könnyem is folyt! Az úgy kezdődött, hogy még 26.-án Apukámék elvitték Cintiát a Disney jégbalettra, és utána ott aludt náluk, és mi 27.-én mentünk érte. Indulás előtt egy negyed órával szólok Szilveszternek, hogy jó lenne indulás előtt még levinni a kutyát. Mire Ő elkezdett dulni fúlni, hogy miért is kell neki felállni a számítógép elöl, mikor úgy tervezte, hogy egész nap ott fog ülni és mindenki békénhagyja. Mondtam, hogy akkor ezt most bukta, és vigye le a kutyát. Élmentem a mosdóba, és míg bent voltam hallom csukódik a lakásajtó. Mikor kijöttem Karcsi kérdezi, hogy Sziszi hová ment, mert a kutya itthon van. Ezen úgy elkezdtem vinnyogva nevetni, hogy szegény kutyi nem tudta, hogy most sírok, vagy nevetek. A mi ebünk ugyanis annyira inteligens, és jólnevelt, hogy ha a pórázát nem vesszük kézbe, akkor nem megy ki a lakásból. Mivel Sziszi éppen duzzogósat játszott ezért elfelejtette magához venni a pórázt. Következő adag vinnyogásom akkor kezdődőtt aikor eszembe jutott, ahogy Sziszikém lent köröz kutya nélkül. Mondanom sem kell, hogy csak akkor tünt fel neki, hogy eb nincs vele, amikor lent a kaput nyitotta ki. Szerencsére ekkor Ő is elkezdtett nevetni, így mikor felért nem vette zokon, hogy potyog a könny a szememből. Miútán jól kinevettük magunkat fogta a pórázt és megsétáltatta Hópihét. Azóta is ezen a sztorin nevetünk! Régen nevettem ekkorát!, nagyon jól esett!!!!!!
Cinella
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése