Ma elkezdtük a konyhát szétkapni. Az ember azt gondolná, hogy ez könnyű, vagy legalábbis gyorsabb, mint a létrehozás. Hát nem.A csempe az egyik oldalon, ahol a pult volt szinte ránézésre lejött. A másik oldalon, ahol a csempe ráadásul plafonig volt felrakva, na itt csak apró darabokban lehetett levésni. Szegény Karcsit össze vissza is vágta. Teleragasztottam ragtapasszal. Az egyik véletlenül állatkás lett. :-) Nekem is lett egy sérülésem, amikor pakoltuk szemetesbe a gonosz, éles csempéket, az egyik elmetszette a kisujjam. Hát fáj rendesen. :-( Közben meggyűlt a bajunk a szekrényekkel. A két felső szekrény úgy lett anno sok-sok évvel ezelőtt felrakva, hogy nem lehet leakasztani. Mintha nagyméretű szögbelövővel lett volna feltéve, szóval nem mozdul. Holnap jön az Öcsém meg a haverja villanyt szerelni, majd a három fiú lekapja. Legalábbis nagyon remélem. Az alsó szekrények közül, pedig az nem akart elszakadni a faltól, amelyikben a mosogató volt. De azt kivégeztük.
Most ott tartunk, hogy csempe már csak a földön darabokban van, a plafonról a festéket lekaparta a drága, a vízórák és a víz csonk bezacskózva. Ez utóbbi azért, mert szörnyen büdös jön belőle.
Most pihegünk és tervezgetjük a hogyan továbbot. Lesznek még érdekes napjaink, már látom előre. Cinella
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése