Pécs

Még augusztusban voltunk Pécsen. Az úgy volt, hogy Szilveszternek Anime com rendezvénye volt, egyedül nem akartam elengedni, ezért összeszerveztük, hogy Sziszi és unokatesó Tomi elmennek a rendezvényre, mi addig Karcsival pedig körbejárjuk a várost. Reggel vonatra szálltunk, kb 2,5 óra alatt odaértünk. Először a gyerekek rendezvényét akartuk megkeresni, hogy biztonságba tudjuk őket. Hát nem volt egyszerű a dolog. Karcsi még itthon megnézte a térképen, és közölte, hogy közel van a vasútállomáshoz. Nem volt. Jó 1 órát kóvályogtunk, és bejártuk Pécs sötétebbik oldalát. Végül egy lezárt autó piacon keresztül tudtuk megközelíteni a helyszínt. Gyerekek biztonságos leadása után elindultunk felfedezni a város fényesebbik felét. Megnéztük a Zsolnay múzeumot. Nagyon gyönyörű volt! Majd pedig sétáltunk mindenfelé a városba. Rengeteget fényképeztem. Felültünk a városnéző kisvonatra, ahol volt még idegenvezető is, így rengeteg mindent megtudtunk Pécsről. Pl. azt is, hogy van egy lakatos fal. Régen egy pécsi diák feltett egy kerítésre egy lakatot, ezzel fejezte ki a kötödését Pécshez. Azóta rengeteg lakat került fel. Mi is feltettük a sajátunkat. :-)

Délután visszamentünk a fiúkért, ez sem volt egyszerű, mert a tömegközlekedés eléggé érdekes. Nem úgy van mint Budapesten, hogy a busz indul A pontból, elér B pontra és vissza. Nem itt a busz elindul A pontból majd elér B pontra, de visszafelé egészen más irányba megy, így 2x annyi időbe telik a visszafelé út, mint az odafelé. Ezek után úgy döntöttünk inkább taxival megyünk a vonathoz. Jó későn értünk haza, de a srácok is jól érezték magukat, és mi is. Nagyon hiányzott már egy kis kulturális kikapcsolódás.
Cinella

Erik

Csináltam egy kis kollázst Erikről. Fényképeztem egy tál macskát, két alvóspózt és egy Erik a királyt. Ja a kutyi meg a tépőzáras tök jól elvannak. Napközben jókat rohangálnak, hol az egyik kergeti a másikat, hol a másik. Rágcsálják egymást, meg ilyesmi. Tök egyetértésben elfoglalják az életteremet. Hópihe az asztalom alatt fekszik, Erik pedig a székemen. Szóval jól elvannak.
Cinella

Tekusz is elment

Volt nekünk két ékszerteknősünk Teki és Tekusz. Tavaly októberben elment Teki az örök teknős terráriumba. Tekusz, aki a nagyobb és erősebb volt maradt velünk. Ő volt aki mindig először úszott a kajáért, aki kiette Teki szájából is, ha Ő nem volt elég gyors. Viszont mikor Teki meghalt Tekusz annyira boldogtalan lett, hogy nem evett. Vittük állatorvoshoz, próbáltam etetni, másmilyen kaját venni, de Tekusz csak nem evett. Mi meg nem tudtunk mit tenni. Szépen lassan elfogyott. Még most sem fogom fel, hogy hogy bírta 10 hónapig! Tegnap szegénykém elment Teki után az örök teknős terráriumba. Most megint együtt vannak, és biztosan nagyon boldogok! Mi meg nagyon szomorúak.

Isten veletek drága teknőskéim!!!
Cinella

A tépőzáras macska és a szalmaözvegy

Az előbbi Erik új neve, az utóbbi az én jelenlegi megszólításom. A tépőzáras macska elnevezés Cinustól származik, és azért kapta cicó, mert amikor leszedjük a kárpitozott bútorról, akkor a kapaszkodós körmeinek van olyan hangja, mint amikor a tépőzárat szedjük ketté. Azért van humora a lányomnak! :-) Lassan kezdem úgy érzem, hogy hosszú folyamat lesz, mire megértetem a macskosszal, hogy a bútorok nem az ő körmeinek vannak. Próbálom azt is megértetni vele, hogy a cica kaparófa viszont azért van. Egyenlőre nem én állok nyerésre, de nem adom fel. Mondjuk az ebédlőben már néhány helyen hiányzik a tapéta, ennek viszont egyáltalán nem örülök.
A szalmaözvegy meg azért vagyok, mert Karcsi és Cini elmentek 1 hétre kerékpártúrázni a Tisza-tóhoz. Lánykám már ott is alkotott. Az első kempingben talált 2 lány békát, mikor kérdeztem, hogy honnan tudta, hogy lány béka, akkor azt válaszolta, hogy onnan, mert beugráltak a lány wc-be. Komolyan megzabálom!!! Szombaton kísértem el Őket. Vonattal mentünk, ami igen kalandosra sikeredett. Az úgy kezdődött, hogy szombat hajnalban akartunk indulni, de az éjszakai vihar miatt kicsit elbizonytalanodott mindenki, de mivel nap közben jó idő volt, ismét felbátorodtunk. Kinéztem egy délutáni vonatot, majd taxit hívtunk. Ekkor derült ki, hogy 2 kerékpár szállítására nincsenek felkészülve a taxitársaságok, pedig mekkora üzleti lehetőség lenne ebben is, de ez egy másik történet. Végül sikerült hívnunk egy kisbuszt, viszont a sofför...... Hát olyan tutimutyi embert mint az volt. :-(  Előszőr úgy  toporgott a bicajok körül mint a szarógalamb, majd megpróbálta behajtogatni a kocsiba. Nagy nehezen elindultunk, kb 2-vel. Ekkor már kezdtem berágni. Felhívtam a figyelmét arra, hogy időben szeretnék kiérni a pályaudvarra, tehát igyekezzen kicsit. A Keletinél a parkolóban 3 kört tett, mire megállt, itt én már fonalat veszítettem és inkább elrongyoltam jegyet venni. Ekkor kaptam a második agyvérzést. A pénztáros néni közölte, hogy arra a vonatra nem lehet kerékpárt felvinni, amit kinéztem (a neten még volt jelzés), de egy fél órával korábbira igen. Oké mondom legyen. Megvettem a jegyeket, rohanás a vonathoz, persze a legmesszebb, ott kérdezem a kalauzt, hogy hol a kerékpárszállító, mire ezen a vonaton nincs. Na erre mit lehet tenni? Sírni nem tudtam, bár már nagyon szerettem volna. Végül feltettük a legutolsó kocsiba. Nagy nehezen megérkeztünk Füzesabonyba, én ott még segítettem nekik feltenni a másik vonatra a cuccost, és integettem nekik, amikor a vonat elindult, majd megvártam a hazafelé tartó vonatom és azzal jöttem vissza. Jó későn értem haza. Vasárnap jó volt, hogy kicsit végre varrhattam, (fénykép még nincs, mert a gép a túrázóknál) nem kellett 2 percenként ugrálnom valamiért. Ma viszont megállapítottam, hogy nem szeretnék egyedül élni. Remélem nem is lesz ilyen sosem. Szóval a család egy része a Tisza-tónál kempingezik, a másik az unokatesónál dorbézol. maradt nekem 1 db kutya, 1 db macska, 1 db hörcsög, 1 db teknős, és 1 db hal.
Cinella

Erik a cicó

Nyaralás óta nyúztak a gyerekeim azért, hogy legyen egy cicánk is. Természetesen először körbejártam a témát és kiderítettem, hogy a mi kutyusunk kompatibilis lenne egy cicával Majd nekiálltam keresni egy cicát. Az egyik bloggos barátnőm ajánlott egy kedves macskaimádó hölgyet. Vele vettem fel a kapcsolatot, és levélváltások, és fényképek megtekintések után, ma elhoztuk Eriket. Ő egy mentett cicus, akinek nagy előnye, hogy kutyák között élt eddig, így nem volt neki újdonság egy eb. Kb. 2 hónapos, és ivartalanítva van. Tehát Erik mától a családunk legújabb tagja. Remélem jól fogja érezni magát közöttünk.

Mióta itthon van már felfedezte a lakást, és olyan helyeken is járt már, ahol én elképzelni sem tudtam volna. Cini persze követi mindenhová, vagy éppen cipeli magával. Erik Cinus szobájában rátalált az ágytakaró plüssre, ami nagyon tetszik neki, most is azt gyömöszöli. Kapott enni is, és el is fogadta, persze Hópihe is megkóstolta, mondjuk a cic is Hópihe kajcsiját, így rendben is vannak. :-)
Kíváncsi leszek az éjszakára, meg remélem, hogy jól összebarátkozik a kutyi és a cicó és sok szép évük lesz együtt!
Cinella

Hazajöttünk

Lassan 1 hete, hogy hazajöttünk a nyaralásból. Sajnos az idő nem volt hozzánk túl kegyes, igaz nagyon kegyetlen sem. A legrosszabb szombaton volt, mert akkor tényleg egész nap esett az eső. Viszont mi kiszúrtunk vele és elmentünk egy élményfürdőbe. Cinus nagyon élvezte, csúszdázott, bugyborékba ült, meg egyéb nyalánkságok. Voltak gyógyvizes medencék is, ami igazán különleges, hogy sós volt a vize. Én ilyennel még nem találkoztam máshol. Ja és az egyik ilyen sós gyógymedence kinti volt, és benne egy koktélbár. Cinus nagyon élvezte, hogy a vízben lehet innivalót kérni. Ő alkohol menteset mi alkoholos koktélt szürcsölgettünk.
Ezenkívül voltunk még Siófokon, ahol készült rólunk egy jópofa fénykép. A királyi család! :-) Anyu azóta is magán nevet, hogy hogyan néz ki, pedig szerintem pont olyan mint egy anyakirályné. Én pedig kaptam egy ékszertartót. Mikor Siófokon voltunk minden alkalommal jól megnéztem magamnak, hogy, de szeretnék én egy ilyet. Most pedig megkaptam. Alig vártam, hogy visszaérjünk a házhoz, rögtön fel is díszítettem. Sajnos az idő nem tette lehetővé számomra a Balatonban való fürdést, így ez nekem most kimaradt, de Cini és Karcsi nálamnál jobban bírják a hideget, így Ők bemerészkedtek. Egyébként Cintia kipróbálta magát, mint horgász. Egészen jól ment neki. Fogott egy vödörnyi snecit. Aztán amikor elmentünk enni kint hagytuk ezt a vödröt halastul a teraszon. Mire jóllakottan visszaértünk a halaknak hűlt helye volt. Viszont éppen láttunk elsuhanni egy vörös macskát. Másnap ismét elment horgászi a csajszi, megint hazajött egy vödör snecivel, de ekkor már rutinos volt. Fogta a halakat, és megetette a szomszédban lakó két helyes fiatal cicát. És itt kezdődtek a gondok, azóta ugyanis Cini egy macskáért könyörög. Ilyenkor persze nagy az egyetértés a gyerekek között, úgy összefogtak, hogy csak na! Együtt tervezgetnek, könyörögnek, netet bújják. Szóval sarokba lettem szorítva, de ez már egy másik történet.
Cinella

Ilyen volt.... ilyen lett....

Cinusnak tegnap levágattuk a haját. Én már több alkalommal megkérdeztem, hogy nem szeretne-e rövidebb hajat, de eddig minden alkalommal mereven elzárkózott az ötlettől. Most, hogy megjött ez a nagy kánikula nagyon szenvedett a nagy haja alatt. Mindig is izzadékony volt, de az utóbbi napokban láttam, hogy szó szerint szenved. Hiába kötöttük fel reggel a haját, délután össze vissza lógott mindenfelé a haja. Ő volt aki kérte, hogy legyen rövid. Mondjuk tüsit szeretett volna, de azt még nem éreztem neki valónak, így kleopátra jellegű lett a frizurája. Nekem nagyon tetszik, és valahogy nagylányosabb lett tőle az arca. A fodrász többször megkérdezte, hogy biztosan le akarjuk-e vágatni, mert olyan szép hosszú (már majdnem a derekáig ért), de Cinus nagyon határozott volt. Aztán amikor a hajkupac a földön landolt, olyan furcsa érzés volt, mintha egy részét veszítettük volna el. Egy darabig csak ültem és bámultam a haját a földön. Viszont a tudat, hogy Cininek így jobb, kényelmesebb, és nem utolsó sorban tetszik is neki, megnyugtatott!
Cinella

Nem férek a bőrömbe

Hírtelen annyi szabadidőm lett, hogy nem tudok mit kezdeni vele. Mondták többen, hogy furcsa üresség lesz bennem, de nem igazán hittem benne. Pedig igazuk lett. Olyan furcsa, hogy nem kell tanulni, készülni, izgulni meg ilyesmik. Gondolkoztam mit is kezdhetnék a szabadidőmmel, és csing rájöttem. Át kell rendezni a szobát. Ennek azt hiszem csak én örültem, Karcsi nem annyira. A szekrényeket ugyanis neki kell tologatnia. Szóval kitaláltam, hogy a sötét sarokból sokkal jobb nekem, ha a világos sarokban van a hobbi sarkom. Mire a végleges állapot kialakult, addig 4x vonszoltuk körbe a szobán az összes szekrényt. Majd fúrtunk, pakoltunk takarítottunk és íme a végeredmény. :-) Nekem nagyon tetszik!

Ja és az én drágámtól kaptam egy "gombot a kabáthoz". Na jó érthetőbben. Kaptam egy egeret a leendő notebook-omhoz. :-) Swarovski kristályokkal és természetesen rózsaszín!
Cinella

Mérlegképes könyvelő vagyok!!!!

Ez a nap is eljött végre. Kezemben a bizonyítványom, és nagyon, de nagyon boldog vagyok. Nem mondom voltak pillanatok, napok amikor legszívesebben feladtam volna az egészet, és nem tanulok, mert a fejem majd szét robbant, meg elegem volt, meg ki voltam borulva. Ilyenkor az én drága párom mindig tovább tessékelt az úton, így részben neki is köszönhetem, hogy ma mérlegképes könyvelőként fekszem le aludni. A bizonyítványoban két jegy szerepel:
-szakmai elmélet: 5
-szakmai gyakorlat: 3
Ez a bizi jobb lett mint amire számítottam, ezért duplán is boldog vagyok. Jól meg is ünnepeltem magam. Még ott bizonyítvány osztás után az "osztálytársaimmal" Beültünk "kocsmázni" kicsit,  kiengedni a gőzt. Meg is beszéltük, hogy időnként összejövünk dumcsizni. Majd bementem Anyuhoz a munkahelyére és elcsábítottam onnan. Bementünk kettesbe a Mamut-ba. Itt vettem magamnak egy fülbevalót (szép csillogós) és 2 könyvet. Végre büntetlenül azt olvashatok, amit csak akarok. Az utóbbi időben ugyanis csak a tételeimet hordtam magammal.
Cinella

Cini és a táborozás

Igaz ez nem mostani történet, de eddig sem időm, sem kedvem nem volt írni. Szóval a történet úgy kezdődött, hogy Cinus év közben nagyon, de nagyon szeretett volna a nyári néptánc táborba elmenni. Ezzel nem is lett volna semmi baj, de az én drága rendetlen és hebehurgya lánykám elfelejtette időben odaadni a jelentkezési lapot. Mikor megtudtam, hogy már leadták a jelentkezéseket kibújt belőlem az anya tigris. Addig intézkedtem, míg végül sikerült Cinusnak elintézni a tábort. Kinyögtük a nem kevés pénzt, de hát ugye a gyerekért mindent. Aztán elkezdtük figyelni az időjárást, és nagyon, de nagyon reménykedtünk, hogy nyár lesz mikor táborozni mennek a Balatonpartra. Hát nem jött össze. 2 napig viszonylag jó idő volt (nem kimondottan nyári, de legalább az eső nem esett), majd ez is elromlott. A tábor egy szerdai napon indult és a mi lánykánk már pénteken honvággyal küzdött. Vasárnap reggelig bírta, akkor már sírva hívott, hogy menjünk érte, mert haza akar jönni. Mit tesz ilyenkor egy anyatigris? Természetesen ugrik a gyerekéért. A helyzetet némileg nehezíti az a tény, hogy nekünk nincs autónk. Először elkezdtem telefonálgatni, de sajna nem ért rá senki, így maradt a vonat. Hát mit mondjak nem volt egy leány álom. Siófokra kellett mennünk, de több mint 2 óra alatt ért le a vonat, ráadásul büdös volt és már amikor beérkezett a pályaudvarra, akkor késésben volt. Az út alatt Cinus legalább 3x hívott, hogy mikor érünk oda. Siófokról még el kellett jutnunk Sóstóra, de a busz csak 2 óra múlva indult, így taxival mentünk. A taxis rendes volt, mert felajánlotta, hogy megvár minket és visszavisz Siófokra a vasút állomásra, és ezért külön pénzt nem kér. Mikor megérkeztünk a táborhoz pont leszakadt az ég. Gyorsan összepakoltuk a gyereket, és irány vissza. A hazafelé út valahogy rövidebb volt (persze mer már velünk volt a gyerek), és a vonat is sokkal kulturáltabb volt. Itthon Cinus kijelentette, hogy Ő bizony többet nem megy ottalvós táborba. Még szerencse, hogy a napközis táborba szeret járni. Oda reggel mennek és délután jönnek. Ezzel nincs semmi baja. :-)
Most pedig Apukámmal és a párjával Rózsi mamával nyaral a telken. Érdekes ezt is, bírja, sőt egész nyáron emlegeti. Persze mert ott egész nap kint van a kertben, gyomlál, locsol, pancsol, és ugráltatja a felnőtteket. Ők meg élvezik.
Ja most nem csak Cini nincs itthon, hanem Sziszi sincs. Így aztán kettesben vagyunk Karcsival.Kár, hogy tanulnom kell a vizsgámra, mert annyi, de annyi ötletem lenne, hogy mit is kezdhetnénk a "szabadságunkkal".
Cinella